A vasút veszélyes üzem, és ezt nem lehet elégszer elmondani!

Az első nap kezdetét vette az oktatás. Egyfajta bemelegítésként, alapozásként munkavédelmet, tűzvédelmet, balesetvédelmet és környezetvédelmet tanultunk. Egyfelől minden oktatást illik (azon túl, hogy kötelező) egy munkavédelmi oktatással kezdeni, másrészt pedig nekünk a tanmenet része az úgynevezett orientációs utazási gyakorlat, ahol a mozdonyvezetőt kísérjük el egy nappali és egy éjszakai szolgálatra.

Ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy a vasúton a legfontosabb: a papír!

Már ismerősökként üdvözöljük egymást reggel a tanteremben, bár még nem mindenki ismer mindenkit név szerint. Az első két padon spirálozott jegyzetek, és a „piros könyvek”. F.1-es, F.2.-es Utasítások, és a Forgalmi Utasításhoz tartozó függelék. És a leendő mozdonyvezetők, a tanfolyami hallgatók előtt is szép halomban gyűlnek a papírok, dokumentumok.

Többen és többször is bevallották már, hogy a MÁV számára a legnagyobb gondot az utasok jelentik. Most nem csak az utaskotól próbálnak megszabadulni, de már a vasútbarátoktól is.

Egy véletlen kapcsán figyeltem fel a minap a MÁV vasútbarátoknak szóló üzenetére. Az üzenet röviden ennyi: „Maradjatok otthon!”

A vasút mindig is egy veszélyes üzem, zárt terület volt, külön állam az államban. Nem is volt mindig egyszerű vasútbarátnak lenni, de most sem az.

A ma született báránynak minden vicc új. Na de mit mondanak a tíz évvel ezelőtti fotók a mai vasútbarátoknak? Tegyünk egy próbát!

Elnézést kérek, hogy a jól ismert Fortepan archívum nevét elferdítettem, de itt (néhány kivételtől eltekintve) a saját felvételeimről lesz szó.

Nem mintha én olyan nagyon jó fotós lennék, és én fényképezném legrégebb óta a magyar vasutat. Ugyanakkor talán nem is kell szégyenkeznem sem. Viszont ma már nehéz követni, ki és mikor, hol készítette a legjobb vonatos képeket: a technikai fejlődés és az internetezés általánossá válása révén ma már tele van a világháló jobbál-jobb vasúti felvételekkel.

Joó Ferenc
2012.4.4.

A számítástechnika korát éljük. Néha előfordul, hogy írományunk ideje előtt elszáll, de legtöbbször azért a publikált szöveg fennmarad. Mégis, az elmúlt tíz évben többen is magukra vállalták, hogy a címbéli idézet tőlük származik.

Márpedig kifejezetten úgy emlékszem, hogy én voltam az, aki ezt a mondást az Index ősvasútbaráti fórumára először beírta. Persze ez nem jelenti azt, hogy azelőtt ne éltek volna hozzám hasonszőrűek eme kijelentéssel, azonban akkor még nem az a vasút volt, mint tíz-tizenkét éve...