Joó Ferenc
2012.4.4.

A számítástechnika korát éljük. Néha előfordul, hogy írományunk ideje előtt elszáll, de legtöbbször azért a publikált szöveg fennmarad. Mégis, az elmúlt tíz évben többen is magukra vállalták, hogy a címbéli idézet tőlük származik.

Márpedig kifejezetten úgy emlékszem, hogy én voltam az, aki ezt a mondást az Index ősvasútbaráti fórumára először beírta. Persze ez nem jelenti azt, hogy azelőtt ne éltek volna hozzám hasonszőrűek eme kijelentéssel, azonban akkor még nem az a vasút volt, mint tíz-tizenkét éve...

A múlt évezred vasútjából alig maradt meg valami: a MÁV szinte nem is közlekedtet vonatokat, a pólómra pedig talán ki sem férne, hogy: „Vasútbarát vagyok, nem MÁV-Start-, nem MÁV-Gépészet-, nem MÁV-Trakció- és nem MÁV-barát”. Pedig, az évek múltán hely már lenne rajta bőven!

Annak idején jött a nagy ötlet, hogy a MÁV-ból ki kell szervezni a nem oda illő tevékenységeket. Meg is alakult a százvalahány kft. Egy-két dolgot nem sikerült kiszervezni, sem a MÁV-vezéreknek, sem a mindenkori politikai vezetésnek. Így például a humánpolitikai békefenntartó szerepet vagy a sógor-koma káefték hosszú távú ingyenes hitelezőjét.

Már a mostani kormányfő is bevallotta, hogy a MÁV-nál való rendcsinálásba beletört a bicskájuk. Meg is adta magát a politika, és lesz vonatritkítás, aztán persze – néhány hónap vagy év múlva – a már feltűnően gazdaságtalanul üzemeltetett mellékvonalak kényszerű bezárása.

A nyáron talán változik a cégjelzés?

Az érem másik oldala: a nagy kiszervezések után viszont most meg lépten-nyomon olvashatjuk, hogy ismét összeolvadás előtt állnak a MÁV-csoport egyes tagjai, a lottóötös nyertese pedig a MÁV-Start Zrt., ahol ennek megfelelően le is zajlottak a fontosabb személycserék. Az átalakulás persze nem megy zökkenőmentesen, és a külföldi médiában már szinte röhögőgörcsöt kapnak akkor, amikor az újabb és újabb MÁV-átszervezésekről érkeznek híradások, merthogy ez a jelenség lassan nagykorúvá növi ki magát.

">Ez alatt azt értem, hogy először az 1996-os országos közlekedéspolitikai koncepció kapcsán, majd a MÁV 2000 nevű tervezet révén hallottam a komoly közlekedéspolitikai, illetve állami vasútvállalati átszervezésekről. Azóta nem sok minden változott, legfeljebb az újabb és újabb átszervezési tervek, koncepciók jelentek meg egyre sűrűbben.

Az ugyan biztosan nagy eredmény, hogy most már nem MÁV Debreceni Igazgatóságnak, hanem – teszem azt – MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág, Debreceni Területi Központnak hívják az adott szervezeti egységet, vagy hogy M62 211 helyett most már 628 314-et olvasni a mozdony elején. (Hogy ez miként jött ki az M62 113 közbenjárásával, arról talán majd később emlékeznék meg...)

Mindenesetre én úgy találom, hogy sok minden nem változott a vasút háza táján. Ez továbbra is egy külön világ! Mi, vasútbarátok, továbbra is e külön világba vagyunk többé-kevésbé szerelmesek, és abban leginkább a vasutasokra hajazunk: sokszor nehéz ettől a „sínhez kötött” világtól elszakadni.

Ám vajon hogyan élhetjük ki vasútbarát hajlamainkat, amikor folyton csak azt látjuk, hogy életünk szerelme a szakadék felé rohan? Sokan közülünk például saját maguknak alapítanak vasúttársaságot – ki az 1:160, ki az 1:120, ki az 1:87 méretarányban. És, igen, egyesek a saját kertjükben!

Szép, tiszta vasút – csak modellben?

Márpedig ez – mármint a vasútmodellezés – mondhatni, hogy szintén egy külön világ! Szerintem a legtöbb ponton gyakorlatilag el is szakad az igazi nagyvasúttól. A MÁV-tól legalábbis mindenesetre... Én például nem szeretem összekoszolni (elnézést: öregbíteni, avagy antikolni) a modelleimet, így biztosan soha nem leszek magyar vasutat élethűen modellező vasútbarát.

Ennek apropóján – a nagyvasúthoz hasonlóan – a vasútmodellezést is sokáig lehetne (és fogom is ezen a blogon) még elemezni. És bár igaz a mondás, hogy egyet mondok, kettő lesz belőle, azonban ugyanúgy igaz az is, hogy száz szónak mégis csak egy a vége: blogomon véleményt mondok majd mindenről, ami vasút: a kertemtől a Kárpátokon túlig!

Hogy már első posztomban provokatív legyek, felteszem a kérdést: hol a legszebb egy vonat?

Nyilván csak ízlés kérdése, ám sokan arra hajlanak, hogy a természetben. Hiszen, ha elindul egy vonat, útjának legnagyobb részét erdők, mezők, hegyek-völgyek közt teszi meg, csak rövidebb távon érint településeket, azon belül is arányaiban a legrövidebb az adott faluban vagy városban található állomás hossza szokott lenni.

Na de mi van akkor, ha vonatunk utazik egy órát, aztán a célállomáson a tárolóban áll három-négyet, netalán egy fél napot? Márpedig a MÁV-Start most éppen erre készül! Na és vajon hol él a legtöbb vasútbarát? Egészen bizonyos, hogy a városokban!

Mindebből persze az is következhetne, hogy a vonatritkítás csak jó a vasútbarátok nagyobbik részének, hiszen akármikor kimehetnek városuk vasútállomására, a tárolóban mindig lesz bőségesen szerelvény. Hogy ennek aztán tényleg lehet-e örülni, az megint más kérdés.

A fenti hasonlat nyilván nem fedi teljesen a valóságot. Én mégis azt mondom, hogy „vasútbarát vagyok” – és, hogy egy vonat nyílt vonalon a legszebb!

Egy kivételesen tiszta szerelvény még a szétválás előtt

(forrás: iho.hu blogpost)