http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/hol-az-eszaki-palyaudvar/

írja a szeretlekmagyarorszag.hu

Ha van Budapesten Déli, Keleti és Nyugati pályaudvar is, vajon miért nincs Északi? Utánajártunk a rejtélynek, és ráakadtunk a titokzatos Északi pályaudvar nyomaira.

Altmann Vivien írása, fotók: Fortepan

A budapesti pályaudvarok története 1846-ig nyúlik vissza, amikor az első magyarországi vasútvonal kiépült Pest és Vác között. Az első vonatok a Teréz körúton álló Pesti Indóházból indultak és ide is érkeztek meg.

A XIX. században egymás után építették ki a különböző vasútvonalakat, így az 1860-as évekre újabb budapesti vasútállomásokra lett szükség.

A nagy pályaudvarok története itt kezdődik: a Délit 1861-ben építtette a tulajdonos Déli Vasúttársaság, ettől kezdve Fiume és Trieszt felé innen indultak a vonatok. A névadás eredete egyértelmű, a pályaudvar a társaságról kapta a nevét, a társaságot pedig az érdekeltségébe tartozó vasútvonalak irányáról nevezték el.

A Nyugati és a Keleti neve egyszerre született, 1892-ben, amikor mindkét pályaudvar a MÁV tulajdonába került, és a megkülönböztetés érdekében új neveket adtak nekik. A századfordulón a polgárok a Nyugatiból utaztak Bécsbe, illetve Párizsba; és a Keletiből Erdélybe vagy a Balkánra. Így az állomások nevének eredete itt is egyértelmű.

De merre kellene keresnünk az Északi pályaudvart? Az eddigiek alapján olyan állomás után kutatunk, amelyet vagy az építtető társaságról neveztek el Északinak, vagy pedig Észak felé indított vonatokat.

Napjainkban Északi Vasúttársaság nem létezik, és az északi vasútvonalak nagy részét (a Felvidéken kiépítetteket) sem birtokoljuk már; így nem csoda, ha úgy gondoljuk, Északi pályaudvarra egyszerűen nincs szükség, ezért nem létezik és kész.

De a helyzet másképp festett százötven évvel ezelőtt: 1863-ban, amikor még csak két pályaudvara volt a fővárosnak (a korábban említett Pesti Indóház és a Déli), felvetődött az igény egy bizonyos Magyar Északi Vasúttársaság részéről, hogy egy új állomást építsenek. A tervet meg is valósították.

Az új pályaudvar kezdetben Budapestet látta el salgótarjáni szénnel, így hamar kulcsfontosságúvá vált. Az Északi Vasúttársaság közben csődbe ment, de négy év múlva a MÁV megnyitotta a Salgótarján-Losonc vasútszakaszt, így a pályaudvar már személyforgalmat is kiszolgált, mégpedig a Felvidék irányába, északra.

A köztudatban el is terjedt a „Losonci pályaudvar” kifejezés, hivatalosan azonban ezt az állomást egy 1883-as menetrendben már úgy említik, mint Budapest-Józsefváros.

1885-ben azonban a személyforgalmat átvitték innen a Keletibe, és a pályaudvar elsősorban a GANZ gyár, a MÁV gépgyár és járműjavító (Északi Járműjavító), illetve a később Taurus néven ismert gumigyár kiszolgálója lett. Bár a későbbi évtizedekben többször visszaállították a személyforgalmat is, az állomás sohasem nyerte vissza a régi fényét. 2005. december 10-én 19:40-kor pedig az utolsó személyvonat is kigördült Kunszentmiklós-Tass felé.

Íme hát Budapest “északi pályaudvarának” szomorú története. Habár hivatalosan sohasem hívták így, minden érv amellett szól, hogy a Józsefvárosi állomást nyugodtan tekinthetjük annak, hiszen az Északi Vasúttársaság építtette, és északra indultak innan a szerelvények egykoron.