Szegedi vasutasok körében egyszer felröppent egy idős vasutas bácsi emléke, aki annó valahogy nem tudott beletörődni az ottani kisvasút megszűnésében. Vigyázzba állva napokig várta a vonatot.

Lehet, hogy a Vonatváró Bejáró Hétvége szervezőiből is hiányzik egy-két csavar... Igaz, mi csak bizonyos értelemben várjuk a vonatokat, amikor október 16-17-én jó néhány szünetelő vonalat bejárunk, találkozókat szervezünk és spontánul szóba állunk volt (leendő?) utasokkal. Nem számítunk azzal, hogy bármelyik pillanatban újraindulnak a sárga-piros motorkocsik, vagy kitör a jó világ és hirtelen csak megjelennek országosan a korszerű, gyors, a fékezési energiát visszatápláló, utastájékoztatással felszerelt szerelvények. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy az ilyen nem hiú ábránd, hanem megvalósítható szükség. Ahhoz, hogy ezt megéljük, sok apró lépésre van szükség, el kell indulni és konszenzusra van szükség a célok tekintetében.

http://vasut.kteam.hu/varjuk.html

Gyerünk minél többen, szünetelő vasútvonalra, fényképezkedni megállóhelyeken, bejárni egy-egy állomástávot vagy akár az egész vonalat. Ha van szervezett túra arrafelé, lehet csatlakozni. Ha nincs, induljunk egyénileg vagy fogunk össze spontánul.

Ha későn olvastad, akkor sem késő, tájékozódni, kimozdulni és cselekedni a közös ügyért.

Tudunk örülni a 6 vonal mellett lakó emberekkel, akik 2010. decemberében minden jel szerint visszakapják a vonatközlekedést. Azt is tudjuk, hogy még nem vagyunk túl a nehezen - addig nem, míg csak az az állapot kerül visszaállításra, ami a térségi vonalak hanyatlásához vezetett. Azzal kéne kezdeni, hogy a közlekedés "szoftver" oldalát tegyük rendbe - a menetrendet, a fordákat és a járatszerkezetet. Épp tegnap felröppent a hír, hogy a szabálytalanságok miatt tényleg komoly veszélybe kerültek az uniós KÖZOP források. Ki tudja, mikorra sikerül a teljes hálózat infrastruktúráját helyretenni ahogyan kéne? Annál fontosabb, hogy legalább esélyét adjuk meg, hogy a közösségi közlekedés hatékonyabbá váljon, az autó alternatíváját. Fogy az olaj és kavar az éghajlat, ez a kettő nem ismer majd pardont és mindez tőlünk is függ, minket is sújt majd. Még legtöbbünk életében.

Ezért kelünk útra hétvégén is. Kevésbé érzékelhető módon, de gyakorlatilag már most úgy vagyunk a pácban, mint a devecseriek vörösiszap után. A gátat már nem tudjuk javítani, a vihar készülődik és inkább csak az a kérdés, mikor csap le és milyen erősen. Pont ez utóbbi miatt lényeges, megteremteni az autó alternatíváját, most.